Feszültségértéket

A feszültségérték a két pont között mérhető elektromos potenciálkülönbség nagysága. Mértékegysége a volt (V). A feszültség lehet egyenáramú (DC) vagy váltóáramú (AC). DC esetén az érték állandó, míg AC esetén az időben változik, ezért gyakran beszélünk az azonnali feszültségről, a hatásos (RMS) feszültségről, a csúcsértékről és a csúcs-érték közötti különbségről (Vpp).

A feszültségérték fontos jellemzője például az Ohm-törvényben való felhasználása: V = I·R. AC rendszerekben a teljesítmény kiszámításához gyakran a feszültség RMS értékét és az áramerősség RMS értékét használják, a cos φ pedig a fáziseltérést adja meg: P = Vrms Irms cos φ.

Feszültségértéket mérni lehet voltmérővel vagy többfunkciós multiméterrel. AC mérésekhez gyakran True RMS mérés szükséges, mert a hagyományos készülékek csak átlagolt értéket adhatnak sinos hullámformák esetén, és torzíthatják az eredményt. Az oszcilloszkópokkal pedig V(t) idősor érhető el, így az azonnali és a csúcsértékek is megfigyelhetők.

A feszültségérték megértése és mérése elengedhetetlen a jelenségek elemzéséhez, a tervezéshez és a biztonságos üzemeltetéshez. Például a megadott otthoni hálózati feszültség és a különböző elektromos készülékek kompatibilitása attól függ, hogy milyen feszültségértéket várnak és hogyan viselkednek különböző terheléseknél. Európában típikusan a hálózati feszültség körülbelül 230 V RMS, 50 Hz, háromfázisú rendszerekben pedig a fázisok között körülbelül 400 V érik el.