Feszültségszabályozók

Feszültségszabályozók olyan elektronikus eszközök vagy áramkörök, amelyek bemeneti feszültséget egy meghatározott és stabilis kimeneti feszültséggé alakítanak, miközben igyekeznek ellenállni a bemeneti feszültség vagy a terhelés változásainak. Két fő típusa létezik: lineáris és kapcsoló (switch-mode) szabályozók.

A lineáris feszültségszabályozók soros passz elemet használnak és visszacsatolással, referenciával és erősítővel dolgoznak a kimeneti feszültség pontos beállításához. Előnyük a kis zaj és a egyszerűség, hátrányuk pedig az alacsony hatásfok, ha a bemeneti és kimeneti feszültség különbsége nagy. Gyakran alkalmaznak fix vagy állítható kimenetű modulokat és LDO-kat (low-dropout).

A kapcsoló feszültségszabályozók switching kapcsolókonverterek, amelyek magas frekvencián kapcsolgatnak, és tekercset, diódát és kondenzátort használnak kimenő feszültség létrehozásához. Magasabb hatásfokot kínálnak, és képesek léptetni fel- vagy le, illetve kombinált módon buck, boost vagy buck-boost topológiákkal. Számos külső komponensre van szükségük és kapcsolási zajt, EMI-t generálhatnak, de hőkezelést és méretezést igényelnek különböző alkalmazásokhoz.

A gyakorlatban a szabályozók lehetnek integrált IC-k vagy modulok, gyakran fix vagy állítható kimenettel, referenciafeszültséggel és visszacsatolással. Jellemző kritériumok a pontosság, a lineáris és terheléses szabályozás mértéke, a zaj és a dinamika, valamint a védelem (túláram, túl- és alacsony feszültség, hővédelem). Széleskörű alkalmazásokban használják őket tápellátásokban, számítógépes és kommunikációs eszközökben, autóipari rendszerekben és ipari elektronikai berendezésekben.