Felmentés

Felmentés egy magyar főnév, amely több kontextusban használatos, és általában valamilyen kötelezettség vagy felelősség alóli mentesítést jelent, illetve bizonyos esetekben egy jogi döntést is jelöl. A szó alapja a mentés szókép, az előtag pedig a fel- jelölést, tehát a “fel- mentés” értelmét a kilépés vagy befejezés felfelé irányuló voltaként fogalmazza meg.

A jogi értelemben a felmentés leggyakrabban azt jelenti, hogy a vádlottat vagy a felelősségre vonható személyt felmentik a büntetőjogi felelősség alól. Ilyenkor a bíróság felmentő ítéletet hoz, vagy a vádiratot elutasítja, és a személyt jogi értelemben nem találják bűnösnek. A polgári jogban és közjogi szövegkörnyezetben a felmentés módja lehet a felelősség alóli mentesítés vagy a kötelezettség alóli felmentés; például hivatalból történő eltávolítás vagy feladatkörének megszűnésének formája is előfordulhat.

A közéletben előforduló használatában gyakran kapcsolódik hivatalból történő felmentéshez vagy eltávolításhoz egy közszereplői posztról, amelyet esetenként elbocsátásként értelmeznek. Bizonyos esetekben a felmentés általános értelemben vett mentesítést is jelenthet, például valamilyen kötelezettség alóli felmentést.

Religiózus kontextusban a felmentés előfordulhat a bűnök feloldozásának vagy megbocsátásának értelmében is, bár ezt gyakrabban a bűnbocsánat vagy feloldozás kifejezéssel élik meg.