Felhalmozódás

Felhalmozódás egy olyan folyamat, amelynek során egy anyag vagy összetevő a rendszerben fokozatosan növekszik, mert a bejutás üteme meghaladja a kiürítés vagy eltávolítás ütemét. Ez a jelenség előfordulhat élő szervezetekben és nem élő rendszerekben egyaránt, és lehet rövid vagy hosszú távú.

Környezeti kontextusban gyakran bioakkumulációként beszélnek róla: a szennyező anyagok felhalmozódnak az élőlények szöveteiben, és a táplálékláncon keresztül a magasabb szintekre is feljuthat a koncentráció. Példák: higany, néhány tartós szerves szennyezőanyag. A felhalmozódás kockázata különösen nagy, ha a vegyület tartós és lipofilek.

Orvostudományban a felhalmozódás a gyógyszerek és toxinok testben történő felgyülemlését jelenti: hosszú felezési idő, zsírban vagy más szövetekben történő tárolódás miatt nő a kumuláció veszélye, különösen, ha több gyógyszer lép fel egyszerre.

Kockázat–értékelés során olyan mutatókat használnak, mint a biokoncentrációs vagy bioakkumulációs tényező, és figyelembe veszik a felezési időt, az expozíciós forrást és a kiürítés sebességét. Ennek alapján lehet dolgozni megelőző intézkedéseken, például forráscsökkentésen, szennyező anyagok kiváltásán és megfelelő kezelésen.

Összegzés: a felhalmozódás olyan általános jelenség, amelyet különböző szakterületeken figyelnek meg, és amely fontos a környezeti és közegészségügyi kockázatok megértéséhez és kezeléséhez.