Epiteliális

Az epiteliális (epiteliális) szövet a test külső és belső felületeit bevonó sejtréteg, amelyet a bazális membrán választ el a mögötte futó kötő- és más szövetektől. A sejtek polaritása jellemző: az apikális felszínen gyakran mikrovillik vagy csillók találhatók, a basalis oldalon pedig támasztó sejtek és receptorok helyezkednek el. A sejtek közötti kapcsolatok—tight junctions, adherens junctions, desmosomák és gap junctions— erősítik a réteg integritását és szabályozzák az anyagok áthaladását a sejtek között.

Fő funkciói közé tartozik a védelem, az anyagok szelektív áteresztése és a váladékképzés. A hámok a test felszínén és a belső testüregek nyálkahártyáin fordulnak elő, és mirigyes funkcióban is megnyilvánulhatnak. Egyszeres rétegű hámok példái: laphám, köbhám és hengerhám; többszörös rétegű hámok pedig a stratifikált (több rétegű) laphám és más mirigyes módosulatok.

Glandularis epithelialis sejtekből mirigyek alakulnak ki: exocrin mirigyek a felszínre nyújtó vezetőcsővel, endokrin mirigyek pedig a környezetbe, például a véráramba választják ki termékeiket.

Fejlődés és klinikai vonatkozások: a hámok a magzati életben kialakulnak, és általában gyorsan regenerálódnak. A patológiában az epiteliális sejtek rendellenes növekedése karcinómákhoz vezethet, amelyek az epiteliális eredetű szövetekben alakulnak ki. A hám szerkezetének integritása és megújulási képessége alapvető a betegségek megelőzésében és gyógyításában.