Energiaháztartás

Energiaháztartás vagy energiaegyensúly a szervezet energiakeresletének és -bevitelének dinamikus összhangját írja le. A pontos egyensúly fenntartása elősegíti az állandó testsúlyt és az optimális működést, míg a tartós túlfogyasztás vagy energiahiány testsúlyváltozásokhoz és fiziológiai változásokhoz vezethet.

Az energiabevitel a táplálékok és italok energiatartalmából származik. Az energiafelhasználás fő összetevői a nyugalmi energiabecsült mennyiség (basal metabolic rate, BMR), az élettani hőtermelés (thermic effect of food, TEF), a fizikai aktivitás energiafelhasználása és az adaptív termogenezis. Teljes energiafelhasználásként (TEE) általában a BMR + TEF + PAEE összege értelmezhető, amelyet kilokalóriában (kcal) vagy kilojoule-ban (kJ) adnak meg. Az energiasűrűség nagy vonalakban úgy alakul, hogy a szénhidrát és fehérje 4 kcal/g, a zsír pedig 9 kcal/g energiát szolgáltat.

A szabályozást befolyásolják hormonális tényezők és idegrendszeri központok, például inzulin, leptin, ghrelin és pajzsmirigyhormonok, valamint genetika, életkor, nem, testsúly és testösszetétel, például izomtömeg. Hosszú távú egyensúly esetén a pozitív energiamérleg testsúly- és összetételváltozásokat, a negatív mérleg pedig fogyást okoz. Az energiaháztartás optimalizálása fontos az egészséges testsúly fenntartásához és a testi funkciókhoz.

Jelentős terület az étrend-tudományban, sporttudományban és közegészségügyben, ahol egyéni és csoportos ajánlások energiaigények figyelembevételével készülnek. Az energiamérleg nem csak a kalóriák számolásáról szól, hanem az energia minőségéhez és a szervezet alkalmazkodóképességéhez is kapcsolódik.