Elágazások

Elágazások, vagy elágazás, a szó több tudományterületen is használt fogalom, amely egy egység vagy folyamat olyan pontjait jelöli, ahol az továbbfejlődik vagy ketté, több részre oszlik. Általános értelemben az elágazás egy döntési pont vagy szerkezeti differenciálódás helye, ahol egy egység több lehetséges irányba folytatódhat.

Biológiában az elágazás gyakran a testben és a sejtszinten észlelhető elágazási mintákat jelenti. Például a tüdő bronchiális törzsén és a vér- vagy nyirokelégtípusok hálózatában az ágak fokozzák a felületet és a kapcsolódási lehetőségeket. Idegrendszerben a neuronok dendritjeinek és axoninak elágazásai növelik a kapcsolódási sűrűséget, ami összekapcsolja a neuronokat és meghatározza a kapcsolatrendszert.

Botanikában és horticulturában az elágazás a növény szárának vagy gyökérzetének a oldalhajtások és szárnövekedés által megvalósuló elrendezését jelenti. Az ágak mintázata függ a fajta genetikai adottságaitól, a fényviszonyoktól és az életről szóló növekedési szabályozó tényezőktől, és meghatározza a növény térbeli szerkezetét és erőforrás-használását.

Matematikában és számítástechnikában az elágazás gyakran a gráfokban és fákban olyan pontot jelent, ahol egy csomópontból több él indul ki. Elágazási folyamatok, például a Galton–Watson-féle elágazási modellek, a populációk szaporodását írják le véletlen módon. Döntési fák és más adatszerkezetek esetén az elágazások a döntések vagy feltételek szerinti ágak szerkezetét adják meg. Szántási és mérnöki hálózatokban is jelentkező példák közé tartozik a folyadék- vagy energiaszállító rendszerek elágazása.