Ellentmondás

Ellentmondás olyan állítás vagy állítások halmaza, amelyben egy állítás és annak tagadása egyszerre igaznak látszik vagy igazságértéke összeütközik egymással. A hétköznapi érvelésben gyakran olyan helyzetet jelöl, amikor két egymással ellentétes állítás látszik egyszerre igaznak. A logikában és a nyelvfilozófiában az ellentmondás a koherencia és az értelmezhetőség küszöbének tekinthető.

A szó etimológiája: a ellent- előtagból ('ellen') és a mondásból származik; eredeti jelentése ’valaminek az ellenmondása’.

Logikai értelemben a klasszikus logikában a nem-ellentmondás törvénye szerint egy állítás és annak negációja nem lehet egyszerre igaz. Ha egy elmélet konzisztens, akkor nem tartalmaz ellentmondásokat; ezek megszegése koherenciavesztéshez és az állításkészlet következményeinek bizonytalanságához vezet. Parakonzisztens logikák pedig lehetővé teszik, hogy bizonyos ellentmondások fennmaradjanak anélkül, hogy minden következtetést igazsággá tennének.

Példák: a klasszikus formában az “P és nem P” állítása egyszerre igaz nem lehet. Gyakorlatban az ellentmondások gyakran vitákban vagy érvelési hibákban fordulnak elő, illetve a nyelvi és kontextuális feltételek zavarainak következményei lehetnek.

Matematikában és filozófiában az ellentmondások vizsgálata a koherencia és a keretek megértéséhez vezet. Az ex falso quodlibet elv szerint ha egy rendszer ellentmondásos, akkor tetszőleges állításból is következtetéseket lehet levonni.

Összefoglalva az ellentmondás olyan állítások vagy állítások összefüggése, amely a koherens érvelés kereteit próbára teszi, és a logika vagy a nyelv felől vizsgálják.