ellenmondása

Ellenmondása, vagy gyakrabban ellenérvként említve, az érvelésben vagy vitában egy adott állítás ellen irányuló, annak jogosságát vagy megalapozottságát megkérdőjelező cáfolat. Olykor a folyamatot is így nevezik: az ellenmondás formája, amely megpróbálja felfedni az érvelés gyenge pontjait, vagy rámutat egy nem várt következményre. A szó a magyar nyelvben az "ellen-" előtagból és a "mondás" szóból származik, tehát a történetileg a kijelentés elleni beszéd vagy írás jellegű megfogalmazás.

Az ellenmondása sokféle területen felbukkan: filozófiában, logikában, jogban és tudományos írásban egyaránt használják annak érdekében, hogy egy érvelés hiányosságait feltárják vagy a bizonyítékok hiányát jelezzék. Gyakran párhuzamosan használnak szinonimákat, mint az ellenérv vagy cáfolat; ezek a kifejezések általában a konkrét állítás vagy érvelés ellen irányuló érveket jelölik. Az ellenmondás szerepe az, hogy hozzájáruljon a tisztább gondolkodáshoz, a következtetések ellenőrzéséhez és a többoldalú döntéshozatalhoz.

Például egy állítás szerint: "A bevezetett intézkedés rövid távon növeli a hatékonyságot." Egy ellenmondása lehet: "A hosszú távú hatások kiszámíthatatlanok, és a külső tényezők befolyásolhatják a hatékonyságot," amely más adatokkal vagy logikai érvekkel alátámasztva kérdőjelezheti meg az első állítás teljességét.

Az ellenmondás gondozott megfogalmazása meghatározó az építő jellegű vitákban: világosan azonosítani a kiinduló állítást, releváns ellenérveket felhozni, és kerülni a személyeskedést, miközben bizonyítékokra és logikai összefüggésekre támaszkodni. Összefoglalva, az ellenmondása fontos eszköz a középhatáskörű gondolkodás és döntéshozatal támogatásában.