Elbeszélések

Elbeszélések (elbeszélés, narratív próza) a prózai irodalmi formák közé tartozó narratív műfaj. Az elnevezés a beszéd elbeszélésére utal: egy történet megfogalmazását és közlését jelöli, gyakran rövidebb terjedelemben.

Jellemző rájuk a rövid terjedelem, a koncentrált cselekmény és a fókuszált eseménykövetés. A történet általában egyetlen nézőpontból, egy mesélő szemével bontakozik ki, de lehet első vagy harmadik személyű. A nyelv tiszta, gazdag részletekkel és határozott ítéletekkel dolgozza fel a helyzeteket; a párbeszéd és a leírás arányos használata a hangulatot és a karakterek jellemzését szolgálja.

Témák és formák tekintetében az elbeszélések sokféleképpen működnek: a hétköznapi élettapasztalatokból, társadalmi kapcsolatokból vagy a múlt emlékeiből meríthetnek. Előfordul ironikus, lírai vagyrealista hangvétel is. Gyakran rövid időintervallum eseményeit vagy belső gondolatokkal átszőtt pillanatokat fogalmaznak meg, így a hatás a tömörség és a pigmentált megfigyelés összjátéka.

Kapcsolatuk más prózai formákkal: az elbeszélések lehetnek önálló művek vagy egy hosszabb alkotás részei (például epizódokként). Gyakran tekintik a kispróza hagyományának vagy a novella határán mozgó formának, ahol a terjedelem és a kompozíció rögzített, de sokoldalú lehetőségeket kínál.

Történeti és kulturális kontextusukban az elbeszélések fontos szerepet játszottak a magyar és közép-európai irodalomban, a realizmus, a modernizmus és a kortárs próza alakulásában.