Egyenirányítók

Egyenirányítók (rectifiers) olyan elektromos eszközök, amelyek váltóáramot (AC) egyenárammá (DC) alakítanak. A kimenet általában pulsáló DC, amelyet gyakran szűrőkkel és szabályozó elemekkel stabilizálnak a megfelelő energiaellátás érdekében.

Osztályozásuk szerint beszélhetünk diódás (nem vezérlésű) és vezérelt egyenirányítókra. A diódás változat diodákból áll, és lehet félhullámú, teljes hullámú vagy hídmegoldás (bridge). Ezek nem szabályozók: a kimeneti feszültség a bemeneti AC-től és a diódák vezetési állapotától függ. A vezérelt egyenirányítók SCR-eket vagy más félvezető eszközöket használnak, amelyeket külső vezérléssel nyitnak-zárnak, így a kimeneti DC szint szabályozható. Gyakori megvalósítások közé tartozik az egyfázisú és a többfázisú, híd- vagy középtámaszos megoldások.

Működés és jellemzők: diódás változatban a kimenet a bemenet közeli félhullámait engedi át, így pulsáló DC-t ad. Vezérelt változatban a bekapcsolási idő (fáziseltolás) vagy a kapcsolási elemek vezérlése határozza meg a kimeneti átlagos DC-szintet. A gyakorlati alkalmazásokhoz gyakran szűrőket és szabályozóelemeket használnak a ripple csökkentése érdekében.

Használati területek: számítógépek és elektronikai eszközök DC tápellátása, DC motorok hajtása, galvanizálási és más elektrokémiai folyamatok, HVDC átviteli rendszerek és hegesztőberendezések.

Előnyök és korlátozások: előnyök közé tartozik az egyszerűség, robusztusság és költséghatékonyság. Hátrány a pulzáló DC okozta ripple és a harmonikus torzítás; a modern megoldásokban pedig a kapcsolási technológiák (IGBT/MOSFET alapú modulok) növelik a hatékonyságot és a kontrollságot.