Echokardiográfia

Az echokardiográfia ultrahangos vizsgálat, amely a szív szerkezeti felépítését és véráramlását értékeli. Alacsony frekvenciájú ultrahanghullámokat juttatnak a mellkas falán keresztül, és a visszaverődésből képeket, valamint Doppler-analízist készítenek a szív üregeiről, szelepeiről és a véráramlás irányáról.

A leggyakoribb formája a transthorakális echokardiográfia (TTE), melyet a mellkasfalon keresztül végeznek. Ritkábban alkalmazzák a transzoesophagealis echokardiográfiát (TEE), amelynél a nyelőcső mentén közelebb kerül a szívhez, gyakran részletesebb értékelést ad a szelepekről és a felépítésről. Speciális alkalmazások közé tartozik a stressz echokardiográfia és a 3D echokardiográfia, amelyek valvularis és tágult szívüregek részletesebb vizsgálatát teszik lehetővé.

Fő indikációk közé tartozik a szívbetegségek felderítése és monitorozása: szelektív betegségek (mitralis és aorta szelepek), szívelégtelenség értékelése, cardiomiopátiák, pericardialis folyadék vagy effúzió, congenitalis szívhibák felderítése és postoperatív kontroll. Doppler-technikával mérhető a véráramlás sebessége és nyomásgradiens, amely segít a stenosisok vagy regurgitációk értékelésében.

Előkészület és kockázat: a vizsgálat általában non-invazív és alacsony kockázatú; TTE könnyen megismételhető. A TEE általában nyelési vagy garati érzetet okoz, és szükség esetén enyhe nyugtatók vagy rövid altatás alkalmazható. Kontrasztanyagok használata javíthatja a gyenge jel-értékű felvételeket.

Előnyök és korlátok: gyors, ismételhető és nincs ionizáló sugárzás; valós idejű információt ad. Korlátai közé tartozik a képminőség függése a testalkattól, légző- és tüdőbetegségektől, valamint a vizsgálatban részt vevő szakember képzettségétől.