Dízelmotor

A dízelmotor olyan belső égésű motor, amelyben a levegő sűrítésével létrejövő hőmérséklet gyújtó hatású, és a befecskendezett dízel üzemanyag közvetlenül a hengerben gyullad meg. Nincsen gyújtógyertya; a gyújtás a sűrítés miatt alakul ki. A dízel üzemanyag nagy helyi nyomáson és alacsonyabb légnedvességgel eléget, ami hozzájárul a magas hatásfokhoz és a nyomatékos teljesítményhez.

Az általános felépítés 4 ütemes, és a befecskendezés közvetlenül a hengerbe történik. A magas sűrítési arányok (típusosan 14:1-től 25:1-ig) és a turbófeltöltő, gyakran intercoolerrel együtt, a motor hatékonyságát növelik. A modern dízelmotorokban elektronikus vezérlésű befecskendező rendszerek és közös nyomócsöves (common rail) technika használatos.

Történetileg Rudolf Diesel 1892-ben szabadalmaztatta a dízelmotort. A technológia kezdetben főként közlekedési eszközökben és hajókban jelent meg, majd a 20. század közepétől széles körben elterjedt személygépkocsikban és tehergépkocsikban. A 1990-es évek óta a közös nyomócsöves befecskendezés, a nyomás-függő befecskendezés és a turbófeltöltés jelentős hatékonyság-növekedést hozott.

Környezeti szempontból a dízelmotorokra jellemző a NOx- és részecske-kibocsátás, ezért aktív kipufogó utókezelés szükséges. Gyakran használnak DPF-et (dízel részecske-szűrő), SCR-t (katalitikus redukció AdBlue-nek nevezett urea megoldás segítségével) és EGR-t a belső égés optimalizálására.

A dízelmotorok előnyös tulajdonságai közé tartozik a magas hatásfok, a nagy nyomaték és a hosszú élettartam, amelyeket különböző járművekben és ipari alkalmazásokban használnak. A biodízellel való üzemelés és a fejlett befecskendezési rendszerek tovább bővítik a használhatóságát és a fenntarthatóságát.