Diszpergáló

Diszpergáló vagy diszpergáló adalékanyag olyan anyag, amely elősegíti a részecskék egyenletes szétterítését egy közegben és megakadályozza az összecsapódást. Ezeket a tulajdonságokat gyakran alkalmazzák festékekben és bevonatokban, tintákban, kerámiában, polimerekben és cementben. Célja a stabilitás növelése és a diszperzió minőségének javítása.

Működési elvük az, hogy a részecske felületére adszorbeálódnak vagy felületét érintő réteget hoznak létre, így szterikus vagy elektrosztatikus stabilizációt biztosítanak. Szterikus diszpergálók polimer láncokat képeznek a felületen; elektrosztatikus diszpergálók a felületek közötti töltéskülönbségen alapuló taszítást növelik.

Felosztás szerint lehetnek anionos, kationos vagy nemionos diszpergálók, gyakran polimer diszpergálók. Gyakori példák közé tartoznak a poliacrilátok, szulfonált naftalin-formaldehid kondenzátumok (SNF), melamin-szulfonát-formaldehid kondenzátumok (MSF), és modern cement adalékanyagok között a polikarbonsav-éterek (PCE-k). Alkalmazási területek: festékek és bevonatok gyártása, tinták, kerámiaipar, polimerek és cement.

A diszpergálók kiválasztásakor figyelembe veszik a közeg összetételét, pH‑értékét, oldószertartalmát és a részecskék jellemző méretét. A dózis, a kompatibilitás és a hatás a viszkozitásra, a stabilitás hosszú távon is fontos. Bizonyos esetekben a diszpergáló anyagok rugalmassága előny, de hátrány lehet például a sárgulás vagy megváltozott színanyag-telítettség.

Az értékelés során gyakori mérőszámok a zeta-potenciál, a részecske méret eloszlása és a viszkozitás. Ezek a vizsgálatok segítenek meghatározni a legmegfelelőbb diszpergáló típust és dózist a kívánt rendszerhez.