Disinflációs

Disinflációs jelenségnek nevezzük azt a folyamatot, amely során egy gazdaság inflációs üteme mérséklődik úgy, hogy a fogyasztói árindex éves növekedése csökken, de továbbra is pozitív marad. A disinfláció tehát az árszínvonal továbbra is növekszik, csak lassabb ütemben. Fontos megkülönböztetni a deflációtól: a defláció az általános árszínvonal negatív növekedése.

A disinflációt gyakran monetáris politika idézi elő vagy erősíti: kamatemelés, likviditás szűkítése és a hozamgörbe kiigazítása. Várakozások kiigazítása, költségvetési intézkedések vagy kínálati árnyomások is közrejátszhatnak. A cél általában az inflációs nyomás lefaragása és a hosszú távú árstabilitás megteremtése, gyakran egy konkrét inflációs célhoz igazodva.

Mérhető a disinfláció az inflációs ráta csökkenésével, amelyet általában CPI vagy GDP-deflátor alapján számított évi növekedési ütem mutat. Fontos, hogy a disinfláció nem azt jelenti, hogy az árak zuhanása történik; továbbra is növekedhetnek, csak kevésbé gyorsan.

Gazdasági hatásai közé tartozik a rövid távú növekedés lassulása, és a munkaerőpiaci kockázat, de stabil árszínvonal hosszú távú beruházási és fogyasztási döntéseket támogathat. Példák: az 1980-as évek eleji amerikai disinfláció Volcker-kormányzása alatt; a globális tapasztalatok a 2010-es években és az azt követő időszakban.