Cinkhiány

Cinkhiány a szervezet cinkszintjének tartós alacsony állapotát jelenti. A cink elengedhetetlen nyomelem, számos enzim működéséhez szükséges, és fontos szerepe van az immunrendszer működésében, a növekedésben, a sebek gyógyulásában és az ízérzékelésben, valamint a reproduktív funkciók és a sejtek megfelelő működése terén.

Okai közé tartozik az elégtelen étrend, különösen növényi alapú táplálkozás, amelyben a fitátok gátolják a cink felszívódását; felszívódási zavarok (például cöliákia, Crohn-betegség); fokozott veszteség (hasmenés, égési sérülések, alkoholfogyasztás); megnövekedett szükséglet terhességben, gyermek- és csecsemőkorban. Emellett idősek és vegetáriánusok/vegánok is fokozott kockázatú csoportok lehetnek.

Tünetek gyermekeknél közé tartozhat a növekedési visszamaradás, gyakori fertőzések, gyengült immunválasz, bőrkiütések és dermatitis, valamint késleltetett nemi és szexuális fejődés. Felnőtteknél hajhullás, periorificial dermatitis, ízérzés-zavar, rossz sebgyógyulás és hasmenés jelentkezhet. Ritkán örökletes forma is előfordulhat, például acrodermatitis enteropathica.

Diagnózisára nincs egységes, megbízható laboratóriumi teszt. A szérum cink szintje gyulladás vagy fertőzés jelenlétében is alacsony lehet. A klinikai tünetek és a cinkpótlásra adott válasz alapján szokták megfontolni a diagnózist, súlyos esetekben pedig alapos kivizsgálás szükséges.

Kezelés általában cinkpótlás orális formában, melyet orvosi felügyelet alatt alkalmaznak. Hosszú távon kerülni kell a magas dózisú cink hosszabb ideig tartó alkalmazását, mert réz és vas zavaró felszívódását okozhatja, illetve kölcsönhatásba léphet más étrend-kiegészítőkkel. Megelőzés: változatos étrend, megfelelő cinkforrások bevitele, és a fitát-tartalom csökkentése előkészítéssel vagy fermentálással.