Bitmélységétl

Bitmélységétl, amit általában bitmélységnek nevezünk, a digitális adatok jelölésének azon jellemzője, hogy egy minta értékét hány biten tárolják. A leggyakoribb értékek közé tartozik a 8, 16 és 24 bites reprezentáció, de léteznek 32 és 64 bites formátumok is a feldolgozás és a magas dinamikai tartomány miatt. A bitmélység határozza meg, hány szint áll rendelkezésre, és ezzel a kvantálási zaj és a dinamikai tartomány mértékét is.

Képekben a bitmélység azt jelenti, hogy egy pixel mennyi értéket vehet fel egy vagy több csatornán. Például 8 bites képeknél egy csatornán 256 szint van; három csatorna esetén pedig több mint 16 millió színárnyalat érhető el. Magasabb bitmélység (például 16 vagy 32 bit per csatorna) finomabb tónusokat és nagyobb dinamikát tesz lehetővé, különösen a HDR vagy nyers formátumokban.

Hangnál a bitmélység meghatározza a kvantálási zajt és a lehetséges dinamikai tartományt. A CD-felvételek 16 bitesek, ami körülbelül 96 dB dinamikai tartományt jelent. 24 bites felvételeknél ez a tartomány megközelítőleg 144 dB. A digitális audio feldolgozás során gyakran használnak 32 bites lebegőpontos ábrázolást a számítások pontossága érdekében, majd a végeredményt egy adott bitmélységre konvertálják.

Összegzésként a bitmélység közvetlen hatással van a jel minőségére és a fájlméretre: magasabb bitmélység jobb részletességet és dinamikát kínál, de nagyobb tárolási és átviteli igényt jelent. A gyakorlatban a felhasználási területtől függően választják meg a szükséges bitmélységet.