Birtokosgenitív

Birtokosgenitív a magyar nyelvben a birtoklás vagy hozzátartozás kifejezésére használt szerkezet. Gyakran a birtokolt főnév végződésével jelöljük a birtoklást, és a személyes birtokos jelzi, ki a tulajdonos. E szerkezet nem mindig különálló nyelvtani esettan, hanem a birtoklás kódolásának módja: a birtokos személy a birtokolt szó végződésére utal, vagy kifejezetten előtte áll egy birtokost jelölő név.

Formái és példák:

- A birtokolt főnévhez kapcsolt személyes birtokos raggal fejeződik ki a birtoklás: könyvem, könyved, könyve, könyvünk, könyvetek, könyvük. Ezek a formák a beszélő, a te vagy más személy birtoklását jelzik a szó végződésével.

- Kifejezett birtokos előtagként is megjelenhet: Laci könyve (Laci könyve), a lány könyve (a lányé). Ilyenkor a név vagy névvel jelölt birtokos áll a birtokolt főnév előtt, és a végződés továbbra is segít a személyes birtoklás megállapításában.

- Szó szerint is használható „valakié” formával: Valakié a könyv, akié? a kontextustól függően. E formák elsegítik az általános vagy bizonytalan birtoklás kifejezését.

Használat és szemantika:

- A birtokosgenitív gyakori a mindennapi beszédben, családi és közeli kapcsolatok, tárgyakhoz fűződő viszonyok kifejezésére.

- A formák között a választást a hangsúly, a mondat ritmusa és a kontextus dönti el: lehet egyszerűbb a birtokolt szó végződésével jelölni a birtoklást, vagy explicit módon kiemelni a birtokost. A „birtokos szerkezet” néven is említik, és bizonyos nyelvtankönyvek „birtokos genitívként” is hivatkoznak rá.