Bilirubinkoncentráció

Bilirubinkoncentráció a vérplazmában található bilirubin mennyiségét jelenti. A klinikai laboratóriumban ezt általában teljes bilirubinre (TBIL) és konjugált bilirubinre (DBIL) bontva mérik. A nem konjugált bilirubin – vagy indirekt bilirubin – a TBIL és DBIL különbségeként számítható. A bilirubin mértékegysége lehet mg/dL vagy µmol/L; 1 mg/dL bilirubin hozzávetőlegesen 17,1 µmol/L-nek felel meg.

Normálértékek felnőtteknél körülbelül TBIL: 0,3–1,2 mg/dL (5–20 µmol/L); DBIL: 0–0,3 mg/dL (0–5 µmol/L). Az indirekt bilirubin TBIL−DBIL értékként adható meg. Az értékek laboronként kissé eltérhetnek, és a relatív határok életkor, betegségek és egyéni jellemzők szerint változhatnak.

Méréstechnika: a bilirubint szérumból vagy plazmából mérik. A hagyományos módszerek diazo alapúak, például a Jendrassik–Grof reakciót használó technikák. Modern laboratóriumokban gyakran alkalmaznak enzymatikus vagy más, klinikailag igazolt analitikai eljárásokat. A teljes bilirubin és a konjugált bilirubin külön mérése történik, az indirekt bilirubin pedig a kettő különbségeként származik.

Klinikai jelentőség: a bilirubinkoncentráció segít a sárgaság okának felderítésében és a tünetek kockázatának felmérésében. Indirekt hiperbilirubinemiát okozhat fokozott bilirubin-termelés vagy a konjugáció csökkenése (például Gilbert-szindróma, Crigler–Najjar-kór, hemolízis). Direkt hiperbilirubinémia esetén epeúti elzáródás, hepatitis vagy cirrhosis állhat a háttérben. Újszülötteknél átmeneti hiperbilirubinémia gyakori, de magas értékek kernikterus kockázatot jelenthetnek; ezért a koncentrációt szoros megfigyelés és szükség esetén kezelés végzi.