Beszédalanyú

Beszédalanyú is a term found in some Hungarian linguistic discussions to describe a clause in which the main syntactic subject is the participant responsible for the act of speaking. The word is formed from beszéd (speech) and alany (subject) with the suffix -ú, so it can be read as “speech-subject” or “having the speech subject.” In discourse analysis, beszédalanyú mondatként értelmezhető olyan mondat, amelynek alanya a beszédet kifejtő személy, azaz a beszélő vagy a beszéd aktusának résztvevője.

A fogalom használata nagyrészt korlátozottan elterjedt; nem minden magyar nyelvtani leírásban szerepel, és nem tekinthető általános, széles körben elfogadott kategóriának. Általában specialised or dialektikus beszédelemzésekben fordul elő, például a közvetlen beszédre vagy a beszédaktusokra vonatkozó diskurzus-elemzésekben, ahol fontos megkülönböztetni, hogy ki az, aki a beszédet végzi.

Használata alapján a beszédalanyú mondatok olyan szerkezetekkel kapcsolódik, ahol a beszéd aktusának helyzetét vagy a beszédtevő személyét kiemelik, és ez befolyásolhatja a mondat szemantikai/grammatikai viselkedését a kontextusban. Példáként említhetők olyan mondatok, amelyekben a beszédet közvetítő alany hangsúlyt kap, vagy amelyeket a beszéd aktusának résztvevőjeként értelmeznek.

Összefoglalva, a beszédalanyú kifejezés egy szakterületi, viszonylag kevésbé standardizált nyelvtani kategória, amely a beszédet végző alanyának szöveg szintű kiemelését írhatja le diskurzusszintű elemzésekben. A pontos használat és definíció attól függ, hogy melyik forrásban milyen kontextusban értelmezik.