BETmódszert

A BET-módszert (Brunauer–Emmett–Teller módszer) a szilárd anyagok specifikus felületi területének kvantitatív meghatározására szolgáló, adszorpcióalapú mérési eljárás. Gyakran nitrogén adszorpcióját alkalmazzák 77 K-en, a mintát előzetesen degazálják, majd a gáz adszorpcióját mérik, és az adszorbeált mennyiséget vizsgálják a nyomás függvényében. A módszer 1938-ban Brunauer, Emmett és Teller nevéhez fűződik.

Elvont megközelítésként a BET-elmélet a többszörös adszorpció elvén alapul: a gázmolekulák nemcsak a felületre, hanem több rétegben adszorbeálódhatnak. A BET-egyenlet lineáris formáját használva P/[P0 (P0 - P)] és P/P0 közötti összefüggést vizsgálják egy válogatott relatív nyomástartományban (általában 0,05–0,35). A lineáris grafikonból meghatározható vm, a monolayer mennyisége; a meredekség és az intercept pedig a BET-állandót (C) és vm-et adják meg.

A számítás során a felületméretet S számítják ki: S = (vm / Vm) × N_A × σ, ahol vm a monolayerhez felvett gáz térfogata STP-n (amely grammonként mérve van), Vm a gáz moláris térfogata STP-n, N_A az Avogádó-szám, és σ a gázmolekula kereszt-szélessége (nitrogén esetén kb. 0,162 nm^2). A gyakorlati érték m^2/g-ben kapjuk meg.

A BET-módszer széles körben alkalmazott a katalízis, aktív szén és egyéb porózus anyagok felületi területének meghatározására. Korlátai közé tartozik a microporózus anyagokra való korlátozott pontosság és a mérés során szükséges helyes relatív nyomástartomány megválasztása; szükség lehet további elemzésekre (például BJH vagy t-plot) a részletes póruseloszlás meghatározásához.