Arisztotelesz

Arisztotelesz (magyarul Arisztotelész), görög filozófus a klasszikus ókortól. Született 384 BCE-ben Stagirában, Macedóniában. Platón Akadémiáján tanult Athénban mintegy két évtizedig; Platón halála után saját iskolát alapított, a Lykeiont. 323 BCE-ben elhagyta Athént, hogy elkerülje a Macedónia-párti hangulatot, Chalkiszra utazott, és 322 BCE-ben Euboeán halt meg.

Filozófiája kiterjedt tudományterületekre: logikára, természettudományra, biológiára, etikára, politikára, metafizikára, esztétikára és retorikára. A logikában kidolgozta az Organon nevű logikai rendszert; a metafizikában a lényegességet, a forma és anyag megkülönböztetését, a potencionalitás és az aktualitás kettősségét, valamint a négy okozat metafizikai elméletét. Etikájában az eudaimónia, azaz a boldoguló élet a legfőbb jó, és az erény a mértékek középútja; az erkölcsi nevelés gyakorlásra épül. Politikája különböző államformákat és a polisz szerepét vizsgálja. A természettudományban megfigyelésre és osztályozásra törekszik, sok biológiai és fizikai elméletet dolgozott ki, amelyeket később felülvizsgáltak.

Fő művei közé tartozik a Nikomachiai Etika, a Politika, a Metafizika, a Fizika, a De anima, a Poétika és a Retorika. Írásait részben töredékekben őrizték meg, részben korai kommentátorok; a peripatetikus iskola továbbfejlesztette tanításait. Befolyása átnyúlik a késő ókoron és a középkori skolasztikán, egészen a modern tudományig, így a nyugati gondolkodás egyik legbefolyásosabb alakja.