Adóterhek

Az adóterhek azokra a kötelezettségekre utalnak, amelyeket a gazdasági szereplőknek a közrendszer finanszírozása érdekében viselniük kell. Ezek közé tartoznak a közvetlen adók (például személyi jövedelemadó és társasági adó), a közvetett adók (általános forgalmi adó, jövedéki adók, illetékek), valamint az adózáshoz kapcsolódó adminisztrációs költségek. A tényleges terhek azonban nem mindig egyeznek meg a jogilag meghatározott adókulcsokkal: a terhek eloszlása a piacok működésétől, a termékek és tényezők közvetítésétől függ, és a végső súly más lehet a fogyasztók, a vállalatok vagy a munkavállalók körében.

Az adóterhek eloszlását az incidenciakérdés írja le: ki viseli végső soron a terheket – a fogyasztók vagy a termelők –, és mely jövedelmi csoportok kerülnek leginkább hátrányba. Az incidenciát befolyásolja a kereslet- és kínálat rugalmassága, a piacok szerkezete, a gazdaság állapota és a közvetítő termékek jellege.

Mérőszerek közé tartozik a GDP-hez viszonyított adóbevétel aránya, amely a terhek méretét mutatja; az effektív adókulcs a ténylegesen viselt adók arányát adja meg; az adóhézag a bruttó bér és a nettó bér közti különbség, amely a munkavállalót érinti. Ezen felül a compliance költségek és a holtteher-veszteség is részei lehetnek a teljes terheknek.

Hatásai közé tartozik a munkaerő-piaci döntésekre, beruházásokra és fogyasztásra gyakorolt befolyás; az adóterhek megoszlása pedig formálja az egyenlőtlenségeket és a társadalmi konszenzust. A jó adórendszer célja a terhek egyszerűsítése, a széles bázisú és átlátható rendszer, amely minimális adminisztrációval jár, és megalapozottan kompenzálja a gyengébb jövedelmi csoportokat.

Jelenkorban az adóterhek vizsgálata részben fiskális fenntarthatóság, versenyképesség és beruházásösztönzés kérdésével összefügg, és gyakran nemzetközi összehasonlításokra kerül, például az adóteher, az adóhézag és a hatékonyság mentén.