állóképességfejleszt

Az állóképességfejlesztés az olyan edzési megközelítés, amely a szervezet hosszabb ideig tartó tevékenységekre való terhelhetőségét növeli. Fő elemei a kardiorespiratoros állóképesség (a szív- és tüdő kapacitásának és az oxigénfelhasználás hatékonyságának fejlesztése) és az izomállóképesség (az izmok hosszabb időn át történő megterhelésének ellenálló-képessége).

A fejlesztés során különböző edzésmódokat alkalmaznak. A tartós aerob edzés közepes intenzitású tevékenységeket jelent hosszabb időn át, például futás, kerékpározás vagy úszás. Az intervallumos edzés váltakozó intenzitású szakaszokból áll, melyek fokozzák a szervezet regenerációs képességét és a terhelhetőséget. A tempóedzés a küszöb közelébe vagy afelé visz, hogy a sportoló hosszabb távon megtartsa a már elért sebességet. Fontos a fokozatosság elve: a terhelést nőni kell úgy, hogy a regeneráció elegendő legyen, és a konkrét céloknak megfelelően legyen megtervezve a gyakoriság, az intenzitás, az edzésidő és az edzés típusa (FITT-elv).

A fejlődés mérhető mutatókkal is nyomon követhető, például a VO2max, a laktát küszöb, vagy a szívfrekvencia zónáinak változása. Ajánlott az edzést pihenőnapokkal beépíteni, a mozgástervedet pedig személyre szabni, figyelembe véve az aktuális kondíciót és az esetleges egészségügyi ellenőrzéseket.

Az állóképességfejlesztés hosszú távú hatásai közé tartozik a jobb szív- és érrendszeri egészség, a hatékonyabb energiafelhasználás, a fáradtságérzet csökkenése és a mindennapi tevékenységek teljesítményének javulása. Elővigyázatossággal és fokozott figyelemmel kerülhetők el a túledzés és a túlterhelés okozta sérülések.