Üthangszerek

Ütőhangszerek, vagy ütőhangszerek a magyar nyelvben, olyan hangszerek, amelyeket ütésre hoznak létre hangjukat kéz vagy ütők, például pálcák és malettek segítségével. A kifejezés alapjelentése körülbelül „ütve hangzó eszközök”, és széles skálát foglal magában a membránhangszerektől a megütés útján rezgő idiófonokig. E kategória kultúrák széles körében megtalálható, a népzenei hagyományoktól a szimfonikus zenéig és a popzenéig.

Kategóriái közül két fő csoportra bontható: membranofonokra és idiófonokra. Membranofonoknál a hangot egy rezgő membrán adja, ilyenek a dobok különböző méretekben, például basszus-dob és snare-dob. Idiófonok azok az eszközök, amelyeken maga a hangsugárzó test vibrál, és ide tartoznak a xilofon, marimba, vibraphon, glockenspiel (csillaghegedű), valamint a cintányérok, csörgők, triangel és egyéb hangkeltő tárgyak. Az eszközök közül a döntő többség képes nem-pitched vagy pitch-szabályozott hangot is adni, a billenthető és megütött hangzástól függően.

Történetileg az ütőhangszerek fontos szerepet töltenek be ritualitásban, hadieszközökben és zenekari összjátékban, ritmust, színt és időzítést szolgáltatva. A 19. és 20. század során a hangolhatóság és az építésmód bővítésével a dob- és mallet-készületek repertoárja bővült, lehetővé téve melodikusabb használatot a koncertzenében és a modern kamarazenében.

Játék és kivitelezés: a hangot anyagok (fa, fém, bőr) és szerkezet befolyásolja; a játékosok kézzel vagy ütőkkel ütik, maletteket használnak. A modern ütőhangszeres szekció egyre nagyobb hangszerválasztékot ölel fel, a hagyományos doboktól a kalapácsos billentyűs hangszerekig és speciális idiófonokig, amelyek mind a ritmus, mind a dinamika és a textúra alakításában fontosak.