membránhangszerektl

Membránhangszerek, vagy membranofonok, olyan ütőhangszerek csoportja, amelyeknek hangját elsősorban a megfeszített membrán rezgése adja. A membrán általában bőrből vagy szintetikus anyagból készül, és a hangszer testéhez vagy keretéhez feszítik. A membrán feszessége és a hangszer építése befolyásolja a hangerőt és a hangszín jellegét. A membránok lehetnek egy vagy két oldalon feszítve, ezért beszélhetünk egy- és kétfejű dobokról, illetve keret- vagy mészárnás dobokról.

A legismertebb típuskategóriák közé tartoznak a djembe, conga, bongo és cajón (egyetlen membránnal), a bodhrán (általában keretes, egy membrános), valamint a keretes dobok, mint a tamburina vagy a pandeiro, amelyeknél a membránon kívülcsengő elemek is találhatók. S különösen fontosak a kettő vagy több membránt használó dobok és a nagyméretű hangszerek, például a timbales és a timpani a különböző zenei hagyományokban.

Jellemző játékmódjaik közé tartozik a kézzel történő ütés, illetve ütőkkel vagy nyeles eszközökkel való pengetés és ütés. A hangmagasság gyakran a membrán feszességének és a dob testének méretének kombinációjával szabályozható. A membránhangszerek világszerte elterjedtek, hagyományos zenékben például afrikai, latin-amerikai, közel-keleti és dél-ázsiai kultúrákban, valamint a modern zenében, ahol szinfónikus, pop-, rock- vagy world music előadásokon is gyakran hallhatók.

A membránhangszerek a Hornbostel-Sachs szerkezeti osztályozásban a 2. osztályba tartoznak, amelyeket hangjukat a membrán rezgése ad. Ebben a kategóriában a hangsúly a módszeren és a konstrukción van: a membránból kiinduló rezgés hozza létre a hangot, legyen az rögzített szakzsáner vagy népzenei örökség része.