hangsugárzó

Hang­sugárzó, vagy hangsugárzó, olyan eszköz, amely elektromos hangjelet alakít át hangnyomásváltozássá, vagyis hanghullámmá. Az átalakítás a membrán (diaphragm) rezgésével történik; a membránt általában egy hangtekercs (voice coil) mozgatja a mágneses térben, és a levegőben terjedő nyomásváltozás hallható hangként érkezik a hallgatóhoz. A készüléket gyakran hangdobozba építik be, és ha több hangsugárzót használnak, keresztváltót (cross-over) alkalmaznak a frekvenciák megfelelő elosztására.

Fő részei a membrán, a tekercs, a mágneses rendszer és a váz. A hangsugárzókat különböző módokon építik meg, például zárt vagy reflex hangdobozzal; a dobozforma és a légtartomány befolyásolja a hangzás és a mélyhang-teljesítmény kialakítását.

A hangsugárzók leggyakoribb típusa a dinamikus hangsugárzó, amelyben a tekercs mozgatja a membránt a mágneses térben. Ezen kívül léteznek elektrosztatikus és planáris mágneses hangsugárzók, amelyek eltérő elvekre és jellemzőkre épülnek. A hangzást befolyásolja a hullámhosszhoz igazított tervezés, a hangút és a keresztváltó típusa, valamint a hornos vagy koaxiális elrendezés.

Jellemző paraméterek közé tartozik a frekvenciaválasz tartomány, az érzékenység (dB SPL 1 W / 1 m), az impedancia és a névleges teljesítmény. Alkalmazások: otthoni audio- és hifi rendszerek, professzionális hangosítás, mozik és járművek. A dinamikus hangsugárzók váltak a 20. század eleje óta az audioipar domináns típusává.