Idiófonok

Idiófonok, vagy idiófónok, a hangszeres hangkeltés olyan osztályát jelentik, amelyben a hang elsősorban a hangszer anyagának közvetlen rezgéséből származik. A hangkeltés során a test maga rezonál, nem pedig húrok, membránok vagy külső levegő. A kifejezés az ókori görög idiós „saját” és phōnē „hang” szavakból ered. A Hornbostel–Sachs-féle hangszerosztályozásban az idiófonok a hangkeltés első fő csoportját képezik.

Kategóriák és példák: A hangzás szerint megkülönböztethetők hangolt (pitched) idiófonok és meghatározatlan hangmagasságú (unpitched) idiófonok. Példák közé tartoznak a xilofon, marimba, vibrafon és metallofon (glockenspiel) – ezek hangolt idiófonok; valamint a harangok, cintányérok, csörgők és shakerek – gyakran nem vagy kevéssé hangolt idiófonok. Ezeket általában ütőhangszerekként játsszák, de ritkábban előfordulhat dörzsöléses vagy ráztatásos játéktechnika is.

Elterjedés és szerep: Az idiófonok alapvető szerepet játszanak a világ számos zenei hagyományában, a hagyományos népzenéktől a klasszikus és kortárs zenéig. A hangszínek sokféleségével hozzájárulnak a ritmikai és texturális rétegzéshez, és gyakran használják őket jellegzetes kulturális kontextusokban, például tánczenei vagy vallási összejöveteleken. A modern zenében is széles körben alkalmazzák őket, mint a hangszín és a vibráció kifejezőeszközeit.