Önértékelésskála

Önértékelésskála olyan önbevalláson alapuló mérőeszköz, amelyet egy személy saját magáról adott attribútumok, állapotok vagy képességek értékelésére használ. Ezek általában strukturált kérdéssorok vagy skálák, amelyeken a válaszadó meghatározott ítéleteket vagy észlelt nagyságokat jelez.

Formája a leggyakoribb a Likert-skála (általában 5- vagy 7-pontos állításokra adott válaszok), de használhatók vizuális analóg skálák vagy szemantikus differenciál-skálák is. Példák: „Én magabiztos vagyok a készségeimben” 1–5 vagy 1–7 skálán.

Alkalmazási területek: pszichológiában és oktatásban az önértékelés a személyiségjegyek, önbizalom, önhatékonyság, tanulási motiváció és teljesítmény felmérésére szolgál; munkahelyeken a dolgozói elégedettség és a teljesítmény monitorozására; egészségügyben a betegek állapotának önértékelésére is használható.

Értékelés és érvényesség: a skálák használata során fontos a megbízhatóság és érvényesség ellenőrzése – belső konzisztencia, retest-reliabilitás, tartalmi, konstrukciós és kritérium-érvénység. Ezenkívül figyelembe kell venni torzításokat, például a szociális kívánatosságot vagy visszaemlékezési hatásokat.

Korlátok és értelmezés: önértékelés szubjektív, kontextusfüggő és kulturálisan érzékeny lehet. A nyelvi különbségek és válaszstílusok befolyásolhatják az eredményeket, ezért gyakran több módszerrel és forrásból érdemes triangulálni. Összességében az önértékelésskálák hasznos eszközök az önismeret, célkitűzés és monitorozás támogatására, de az értelmezést mindig kísérő adatokkal és kontextussal együtt kell végezni.