összpontosítását

Összpontosítás vagy összpontosítás fogalma a figyelem és a kognitív erőforrások egyik konkrét feladatra vagy ingerre irányítását jelenti. A mentális működés ezen része lehetővé teszi, hogy a külvilág zajából kiemelkedjenek a lényeges inger(ek) és a feladat végrehajtásához szükséges erőfeszítés. A kifejezés a magyar igéből, az összpontosítani-ból származik, az -ítás képző pedig a cselekvés nevévé tette, míg az összpontosítását a mondatban a határozott tárgy jelölésére használják.

A fogalomhoz kapcsolódó gyakori értelmezések közé tartozik a koncentráció és a fókuszálás. A pszichológiában beszélhetünk szelektív figyelemről (egy kiválasztott ingerre irányított figyelemről), fenntartott figyelemről (hosszú ideig tartó összpontosítás) és megosztott figyelemről (több feladat egyidejű kezelése). Az összpontosítás mértéke befolyásolja a tanulási eredményeket, a teljesítményt és a kreatív problémamegoldást. Számos tényező hat rá, például az alvásminőség, a környezeti zavarok, a motiváció, a feladat mennyire érdekli a személyt, valamint a stressz és a kognitív fáradtság.

Korszerű megközelítések szerint a koncentráció tanulható és fejleszthető. Gyakorlás, strukturált feladatok használata, időblokkokban történő munkavégzés, rendszeres szünetek beiktatása, valamint short mindfulness vagy meditációs gyakorlatok hozzájárulhatnak a tartós összpontosítás javításához. A hasonló fogalmak között elterjedt a "koncentráció" kifejezés is, amely szinonimaként gyakran használatos a hétköznapi nyelvben és a tudományos megközelítésekben egyaránt.