összetételés

Összetételés a magyar nyelvben azt a nyelvtani folyamatot jelöli, amely során két vagy több önálló szóból vagy lexémából új összetett szó keletkezik. Ennek eredményeképpen a jelentés gyakran összekapcsolt vagy a részek közös értelmezését hordozza. Az összetett szavak a hétköznapi beszédben és a szaktudományokban egyaránt gyakoriak, és gazdagítják a szókincset.

Az összetett szavak írásmódja orthográfiai szempontból változó lehet: zárt összetételként egyetlen szóként íródnak (például napfény, repülőgép, autópálya), nyílt összetételként két vagy több szóból álló kifejezésként jelenhetnek meg (például vízpart, ország útja), vagy kötőjellel tagolt formában fordulhatnak elő (például önkéntes-döntés). A magyar helyesírásban a zárt formák a leggyakoribbak, de a kötőjelezés és a nyílt formák is előfordulhatnak a szókapcsolat jelentésének vagy olvashatóságának függvényében.

Ami a szerkezetet illeti, az összetett szavak lehetnek endokinetikusak (az összetett szó belső szerkezete a fő jelentésnövekedést a második tagon alapuló fejként érthető meg, például repülőgép, napfény) vagy exocentrikusak, ahol a jelentés nincs közvetlenül levezethető egyik tagból sem. Az összetételésprodukti­tása igen ingergazdag a magyar nyelvben, és új szavak képzését teszi lehetővé a szókészlet bővítésére.

Megemlítendő, hogy az „összetételés” kifejezés főként a nyelvészetben használatos fogalom; a közhasználatban gyakrabban fordul elő az „összetétel” vagy „összetett szó” kifejezés.