éterekben

Éterekben egy általános kifejezés arra, hogyan viselkednek oldott anyagok és milyen reakciók zajlanak az éterek által képzett oldószerkörnyezetben. Az éterek olyan szerves vegyületek, amelyekben az oxigén két hidrokarboncsoport között hidrogéntartó hídon keresztül kapcsolódik. Ezek az oldószerek általában polárisak, de jó zsugorodó oldószerek is, és protont nem adják le, azaz apró mértékben savasak vagy gyengén bázisosak lehetnek.

Az éterek létfontosságú tulajdonsága, hogy az oxigénatom lone pairjai koordinációt adnak a pozitív töltésű ionokhoz és a kationokhoz. Ez a szelektív ionstabilizációt, illetve a szerves molekulák oldhatóságát befolyásolja. Az éterek általában aprotikus oldószerek, ami azt jelenti, hogy nem adnak könnyen protonokat, és gyakran megkönnyítik az SN2-type reakciókat, illetve a szervezettszintet növelő karbanionos és organomagnénium-képződésekhez kedvezőek.

Közismert példák közé tartozik a diéter-éter (diethyl ether), a THF (tetrahydrofuran) és a 1,4-dioxán. Az oldószerek vízzel való oldhatósága változó: THF teljes mértékben elegyedhet vízzel, míg a diéter kis mértékben oldódik vízben. Éterek gyakran kerülnek használatba Grignard-reagensek és más organometallic anyagok előállításához és tisztításához, mert a oxigén támogatja a fémionok stabilizálását.

Biztonság: az éterek általában gyúlékonyak és fényben vagy levegőben peroxidokat képezhetnek. Légkondicionált tárolás, száraz, fénytől védett környezet és rendszeres peroxidtesztelés javasolt.