érösszehúzódást

Az érösszehúzódás, vagy vasoconstrikció, az érfal simaizmainak összehúzódása, amely elsősorban arteriolákban zajlik. Ennek következtében a luminal átmérő csökken, nő az érszabályozási ellenállás, és mérséklődik a véráramlás a perifériás területeken. Összességében a központi és a helyi vérnyomás felmerülő ingerekre adott válaszként megemelkedhet.

Mechanizmusát részben a simaizomsejtek Ca2+ bevitelével és a myosin könnyű lánc foszforilációjával magyarázzák. A vasoconstrikciót hormonális és idegi tényezők is befolyásolják: a szimpatikus idegrendszer noradrenalina útján alfa-adrenerg receptorokon keresztül serkenti, míg endothelin-1 és angiotenzin II erőteljesen összehúzza az érfalat. Ezzel ellentétes hatást gyakorolhatnak az endotél által felszabadított vasodilatátorok, például a nitrogén-oxid és a prosztaglandinok, amelyek az ellenkező irányban szabályozzák a tónust. A helyi auto-reguláció részeként a myogén válasz és a lokális metabolikus állapot is befolyásolja a vasoconstrikció mértékét.

Funkció és klinikai jelentőség: normális körülmények között a vasoconstrikció fontos a vérnyomás fenntartásáért és a vér megosztásáért a létfontosságú szervek között, például hirtelen vérvesztés vagy súlyos dehidratáció esetén. Túlságosan kifejezett érösszehúzódás ismert kórképekké válhat, például hipertóniában, perifériás ischaemiában vagy Raynaud-szindrómában, ahol a végtagok érösszehúzódása túlzott lehet. Bizonyos körülmények között pedig

vasodiláció dominál, ezért a vasoconstrikció és a vasodilatáció összhangja a katekolaminok és endoteliális mediátorok hatásától függ.