érintésalapú

Érintésalapú technológiák olyan interakciós rendszerek, amelyek bemenetet közvetlenül a felhasználó érintésével érzékelnek és értelmeznek. A leggyakoribb példák a képernyők és interaktív felületek, ahol a felhasználó ujjával vagy kézzel ad utasítást.

A kapacitív megoldások a felületi elektromos töltésváltozását érzékelik, gyakran több érintés (multitouch) támogatással; általában érintéses kontaktust igényelnek, és üvegfelületen vagy vezető bevonattal működnek. A resistív megoldások pedig két ellenálló réteg közti mechanikai érintkezéssel működnek: a felhasználó nyomására az alsó réteg érintkezik a felsővel, így tollal vagy kesztyűvel is használhatók.

Az érintésalapú interakciók korai kísérletei a 20. század második felében történtek; a kereskedelmi érintőképernyők megjelenése a 1990-es évek végére, a modern okostelefonok pedig a 2000-es évek elején hozta el a széleskörű elterjedést.

Az előnyök közé tartozik az intuitív és gyors használat, a felhasználói felületek egyszerűsítése. Hátrányai közé a karcolódás és az ujjlenyomatok felhalmozódása, a kesztyű nélküli használat korlátozottsága, valamint a környezeti fény vagy gyenge jelzés miatti hibaarány növekedése állhat. Tervezéskor figyelembe veszik a válaszidőt, a tartósságot és a sérülékenységet.

Jövője a haptikus visszajelzés és a többérintés teljes körű integrációja, valamint a különböző felületek közötti egységes élmény felé halad.