égitestpozíciók

Az égitestpozíciók az égbolton egy adott időpontban látható égitestek helyzetét írják le. Ide tartozik a Nap, a Hold, bolygók, csillagok és más objektumok helyzete, amelyet különböző égi koordináta-rendszerekben adják meg. A pozíciók megértése lehetővé teszi a megfigyeléseket, a tájékozódást és a távcsöves célpontok pontos érintését.

Az égitestpozíciók leggyakrabban három koordináta-rendszerben adhatók meg. Az egyenlítői koordináta-rendszerben a helyzetet két paraméterrel adják meg: egyenlítői hosszúság (angolul right ascension, rövidítve RA) és deklináció (angolul declination, rövidítve DEC). Az egyenlítői hosszúság időalapú, mert a Föld forgása miatt az égitestek az égi objektumokhoz viszonyított koordinátái folyamatosan elmozdulnak. Az ekliptikai koordináta-rendszerben a hosszúságot (λ) és szélességet (β) adják meg, melyek a holdsarló és bolygók útját követik a téren, a Nap és a hold pályájának síkjához (ekliptika) viszonyítva. A horizont koordinátarendszer a megfigyelő helyzetéhez igazodik: azimut (irány a tájoló északi iránytól) és magasság (emelkedés a horizont felett) alapján adható meg.

Pozíciók számításahoz és karbantartásához számított égi ephemeridekre és modellekre van szükség, amelyek a bolygók pályáit, precessziót és nutációt is figyelembe veszik. Az adatok időpontja gyakran utazik UT vagy TDB alapú időskálákra, és folyamatos frissítést igényelnek. Az égitestpozíciókat felhasználják megfigyelés-tervezéshez, teleszkópos célpontok meghatározásához, navigációhoz és astrometriához.