árulkodás

Árulkodás egy magyar főnév, amely az ige árul (feltár, elárul) származéka. A szó elsődleges jelentése a másik fél felé történő bejelentés vagy feljelentés cselekedete: valaki vétségről vagy hibáról információt adhat egy hatóságnak, iskolának vagy más intézménynek. Ezzel a jelentéssel gyakran negatív konnotáció jár, mivel a besorolható lojalitás vagy bizalom megszegését sejteti.

Kiterjesztett értelemben az árulkodás utalhat olyan megfigyelhető jelekre is, amelyek valamilyen állapotot vagy eseményt feltárnak. Például árulkodó jelek lehetnek olyan viselkedési vagy körülményi tényezők, amelyek alapján megállapítható valami rejtve maradt.

A szó használata általában szcenárió- és kontextusfüggő: a magánbeszélgetésekben és köznyelvi szövegekben gyakran erős negatív felhangú, utalva a bizalom megbomlására. Formálisabb szövegekben a semlegesebb kifejezéseket, például az információátadás vagy jelentés szavakat érdemes használni, ha nem a személyi-állapot jellegű, hanem objektív információközlés a cél.

Szinonimák és kapcsolódó kifejezések közé tartozik a besúgás és az árulás, amely vagy a cselekedetre utaló, vagy a közösségen belüli lojalitás megítélésére vonatkozik. Az igei formából származó árulkodó melléknév és az árulkodó jel kifejezések pedig olyan dolgokat írnak le, amelyek valamilyen módon feltáró jellegűek. Az árulkodás ellentéte a titkolás vagy az információ elzárása.