általánosítását

Általánosítási folyamatnak nevezzük azt a gondolkodási vagy módszertani lépést, amelyben egyedi megfigyelésekből vagy példákból általános állításokat, kategóriákat vagy modelleket alkotunk. Gyakran inducívan, tehát a meglévő adatokból levont következtetéseket kiterjesztjük a felekre vagy a jelenségek szélesebb körére. A fogalom jelentése a tudományos megközelítésben is központi, mert a sokféle jelenség közös mintázatának felismerését és előrejelzések megfogalmazását teszi lehetővé.

A logikában és a tudományos módszertanban az általánosítás gyakori formája az induktív általánosítás: a megfigyelt példák alapján általános állítást fogalmazunk meg a teljes populációról vagy jelenségről. Ezzel szemben a deduktív vagy formális érvelésben az általánosítás kiterjesztése gyakran meghatározott logikai szabályokra támaszkodik, például univerzális általánosítás esetén egy adott tulajdonság universalitását állítjuk, ha minden vizsgált esetben igaz.

Kognitív és nyelvi kontextusban az általánosítás gyakran kockázatokkal jár: túláltalánosítás esetén egy kis számú megfigyelés alapján túl általános következtetést vonunk le, ami torzíthat vagy hibás következtetésekhez vezethet. A gyakorlatban a megbízható általánosítás megköveteli reprezentatív mintát, mérhető bizonyítékot és a kritikus határok tisztázását.

Gépi tanulásban az általánosítás a modell azon képessége, hogy új, nem látott adatokon is helyesen teljesítsen, nem csak a tanító adatokon. Ez a tulajdonság a modell használhatóságának kulcsa, és rendszerint a túlilleszkedés elleni védelem és a validációs folyamatok révén értelmezhető.