Érvénytelenség

Érvénytelenség a polgári jogban olyan jogi helyzetet jelent, amelyben egy jogi aktus – például szerződés, nyilatkozat vagy egyéb igazolás – sem a jogszabályok által előírt feltételek betartása mellett, sem pedig a joghatás kialakulása szempontjából nem fejt ki joghatást. Ennek következtében az érintett aktus úgy viselkedik, mintha soha nem létezett volna a jogi viszonyokban, és a felek között visszafordítható jogi következmények léphetnek fel.

Két fő típusa van: abszolút érvénytelenség és relatív érvénytelenség. Az abszolút érvénytelenség mindenki számára nyilvánvaló és minden jogügyletet érinthet, függetlenül a felek akaratától; ilyen esetben az érintett jogügylet általában joghatás nélkül marad. A relatív érvénytelenség csak a védelemre jogosult személytől származó kifogás esetén áll fenn, és a jogügylet továbbra is érvényes lehet másokra nézve, egészen a kifogásolt fél jogvédelmének biztosításáig.

Gyakori okai közé tartozik a jogképesség hiánya, a jogszabályban előírt forma elmulasztása, a jogellenes vagy közérdeket sértő tartalom, továbbá a nyilatkozat tartalmára vonatkozó hibák (tévedés, megtévesztés, kényszer). Ezek a tényezők a tényállástól függően különböző módon vezethetnek érvénytelenséghez.

A jogügylet érvénytelenségének megállapítása általában bírósági eljárás keretében történik, és a felek általában visszatérítési kötelezettséget, illetve helyreállítást kérhetnek, hogy a jogviszony a kiindulási állapothoz képest rendezett legyen.