kifogás

Kifogás egy magyar főnév, amely többnyire formális ellenvetést vagy tiltakozást jelent. Főként jogi, közigazgatási vagy eljárási környezetben használják, ahol egy fél kifejezi, hogy valamely tény, bizonyíték vagy döntés nem felel meg az elvárásoknak vagy a jogi előírásoknak. Általános értelemben is előfordulhat, amikor valaki okot vagy ürügyet keres egy nemtetszésre, későbbi megoldásra vagy elkerülésre.

Etymológia szerint a kifogás a kifejezésből származik, amely a kifog igéből képzett főnév. A kifog igéhez kapcsolódó jelentések közé tartozik a rosszindulatú vagy jogos ellenvetés kifejezése, azaz a “tort” vagy a “mindenféle kifogásolás” gondolata. A képző -ás alapján a szó az eljárás vagy cselekmény folyamata által létrejövő cselekvést, tehát a kifogás adását jelenti.

Használata széleskörű: jogi kontextusban a fél kifogást emelhet a bizonyíték ellen vagy a törvényszöveg alkalmazása ellen; az eljárások során a bíróság dönthet arról, hogy a kifogást megalapozottnak találja-e. Általános nyelvben pedig gyakran előfordul olyan kifejezés, mint „ez csak kifogás”, amely alibit vagy mentséget jelenthet. Szinonimái között megtalálhatók az ellenvetés, tiltakozás és panasz, míg ellentéte a hozzájárulás vagy elfogadás.

Összefoglalva, a kifogás a vitás helyzetekben megfogalmazott ellenvetés vagy mentség, amely formális vagy hétköznapi kontextusban is előfordulhat.