Érckorongok

Érckorongok egy geológiai kifejezés, amely kör- vagy korong alakú vasérget tartalmazó koncretumokat ír le bizonyos üledékes és hidrotermális kőzetekben. A név az ér c ('érc') és korong ('korong') szavakból származik. Ezek a testek általában vasérc-ásványokból állnak, leggyakrabban hematitból vagy goethitból; előfordulhat magnetit is. Méretük néhány centimétertől több deciméterig terjed, és előfordulhatnak egyedül vagy csoportosan a befogadó kőzetben.

Előfordulásuk tipikusan üledékes vasérc területeken és néhány hidrotermális vagy vulkáni kőzetben kerül leírásra. Külső alakjuk általában kerek vagy korong alakú; belsejük gyakran magból és körülötte elhelyezkedő, rétegezett zónákból áll.

Kialakulásukra több elmélet létezik: a leggyakoribbak a diagenetikus vagy hidrotermális kiválás elvei, amikor vasban gazdag oldatok egy nuclei körül ásványokat válnak ki, és koncentrikus zónákat hoznak létre. Bizonyos lerakódásoknál mikrobiális tevékenység is szerepet játszhat.

Jelentőségük a geokémiában és az ércgenézisben rejlik: a múlt fluidumaival és környezeti feltételekkel kapcsolatos információkat adnak. Gazdasági szempontból általában nem különálló korongokként bányásszák őket, hanem a szélesebb vasérc-lerakódások részeként fordulnak elő.

Lásd még: vasérc, hematit, goetit, koncretiók, érckutatás.