Éghajlatok

Éghajlatok a Földön a hosszú távú átlagos időjárási viszonyok összességeként értelmezhetők. A klíma nem azonos az aktuális időjárással: jellemzői közé tartozik a hőmérséklet és a csapadék hosszú távú átlaga, eloszlása, valamint a napsugárzás és a szélerőviszonyok által formált mintázat. Az éghajlatot befolyásolja a földrajzi szélesség, a tengerszint feletti magasság, a tengerjárás és az Óceánok–Kontinensek kapcsolata, továbbá a domborzat, például hegységek vagy nagy tavak hatása.

Az éghajlatokat gyakran Köppen-féle osztályozás szerint csoportosítják. Öt fő csoportot különböztetnek meg: A - trópusi éghajlatok; B - száraz éghajlatok; C - mérsékelt övi éghajlatok; D - kontinentális éghajlatok; E - sarki éghajlatok. Példák: Af a trópusi esőerdő, Am a monszonos trópusi, Aw a trópusi száraz évszakkal járó éghajlat; BWh és BWk forró illetve hideg sivatagok, BSh és BSk meleg illetve hideg félsivatagok; Csa/Csb mediterrán éghajlat, Cfa/Cwa meleg illetve nedves kontinentális vagy szubtrópusi típus; Cfb/Cfc óceáni mérsékelt éghajlat; Dfa/Dfb humid kontinental, Dwa/Dwb kontinentális száraz télű; E osztályba tartozik az ET tundra és az EF jégsapka-éghajlat.

Az éghajlati mintázatok regionálisan meghatározzák a tájak alakját, az ökoszisztémákat és a mezőgazdaság lehetőségeit. A klímaváltozás ezek mintázatát módosítja, ami regionális alkalmazkodást és erőforrás-kezelési válaszokat igényel. A leírások segítik a kutatást, a környezeti tervezést és az oktatást.