Államhatóság

Államhatóság alatt a társadalom szervezett és legitimált hatalomgyakorlását értjük, amelyet az állam a területén és a lakosai felett gyakorol. E jelenség magában foglalja az államhatalom három fő ágának (törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás) működését, továbbá a közfeladatok ellátását, a rendfenntartást, az adóztatást és a közigazgatást. Az államhatóság intézményi rendszere lehet központosított vagy decentralizált, és a közhatalom gyakorlása összefügg a különféle közigazgatási szervekkel, önkormányzatokkal és egyéb hatóságokkal.

A belső szuverenitás azt jelenti, hogy az állam monopolizálja a jogszabályalkotás és a kényszerítő eszközök alkalmazásának jogát a területén. A külső szuverenitás pedig az állam jogi egyenlősége és elismertsége a nemzetközi közösségben, valamint a más államokkal kötött kapcsolatok.

Az államhatóság legitimációját általában a jogállamiság és a demokratikus legitimáció biztosítja: alkotmány és törvények, választások, illetve a hatalom gyakorlásának számonkérhetősége. A hatalmi ágak szétválasztása és a jogvédelmi garanciák – például az alkotmányos kontroll, a független igazságszolgáltatás – a hatalom korlátozását és a polgári jogok védelmét szolgálják.

A modern államhatóság célja a közbiztonság, a közszolgáltatások nyújtása és a társadalmi stabilitás megteremtése, miközben szembesül a globalizáció, decentralizáció és a társadalmi változások kihívásaival.