zavarelhárítási

Zavarelhárítási, vagy zavarelhárítási fogalom a zavarok és interferenciák észlelésére, értelmezésére és megszüntetésére irányuló technikák összességét jelenti. Célja a jel- és rendszerminőség megőrzése, a hibaarányok csökkentése, valamint a megbízható működés fenntartása különböző környezetekben, például zajos vagy erősen zavaró sávokban működő rendszerekben.

A zavarelhárítási módszerek több területet ölelnek fel. Fizikai és spektrális megközelítések közé tartozik a spektrumtervezés és sávkezelés, árnyékolási és szintkínálati technikák alkalmazása, valamint a frekvencia- és idő-ütemezés a zavarok elkerülése érdekében. Jelfeldolgozási megoldások közé tartozik az adaptív zaj- és interferenciakiegyenlítés, notch-szűrők alkalmazása és általános interferencia-csökkentés. Térbeli megközelítések révén irányítják vagy formálják az antennaelemek válaszát (beamforming), hogy a zavarforrás irányából vett energiaszintet minimalizálják. Időbeli megoldások pedig a kommunikációs protokollokban és hozzáférési módokban rejlő lehetőségeket használják ki, hogy a zavaró hatás ne befolyásolja a rendszer adását vagy fogadását.

Gyakorlati alkalmazások léptéke széles: katonai és civil telekommunikáció, műholdas összeköttetések, navigációs és radar rendszerek, valamint sűrűn használt vezeték nélküli technológiák területein. A zavarelhárítási stratégiák célja a megbízhatóság növelése és a rendszer teljesítményének hosszú távú fenntarthatósága különböző zavar- és zajkörnyezetekben.