vízáteresztképesség

A vízáteresztőképesség egy anyag vagy szerkezet azon tulajdonsága, hogy milyen könnyen haladhat át rajta víz. Jellemző példái közé tartoznak a talajok, betonok, textíliák és membránok. A tulajdonságot számos tényező határozza meg: a pórusok mérete, méret- és összekapcsolódásuk, a porózus hálózat ta sorendszere (tortuosity), a telítettség, a hőmérséklet és a nyomásváltozások.

Két fő értelmezése használatos: a belső vagy intrinszikus vízáteresztőképesség, amely a porózus szerkezet geometriai adottságaitól függ, és a hidraulikus vezetőképesség, amely a víz tulajdonságaitól és a környezeti feltételektől is függ. Darcy törvénye szerint a folyamatos áramlás q arányos a nyomásgradienssel: q = -K (dh/dl), ahol K a hidraulikus vezetőképesség. A K értéke függ a víz sűrűségétől és viszkozitásától, így a belső permeabilitás és a hidraulikus vezetőképesség nem ugyanaz.

Fizikai tényezők közé tartozik a porozitás, a pórusok mérete és összekapcsolódása, a pórusrendszer szerkezete (tortuosity), a telítettség és az anyag anisotrópiája. Anyagfüggően a vízáteresztőképesség alacsony lehet például agyagokban, és magasabb homokos vagy kavicsos rétegekben; repedések vagy lényeges károsodás növelheti a permeabilitást.

Méréseket laborban és terepen egyaránt végeznek. Gyakori mérések a hidraulikus vezetőképesség meghatározása állandó vagy esedékes fejű módszerekkel; az SI egység a m/s, a talaj- és kőzetvizsgálatoknál gyakran használnak Darcy-t (1 Darcy ≈ 9,87 × 10^-9 m^2). A vízáteresztőképesség alapértékei és mérései kulcsfontosságúak a geotechnikában, vízgazdálkodásban, építőanyagokban és a membrántechnológiában.