víruspartikulák

A víruspartikulák (virionok) a teljes, fertőző vírus extracellular formái. Ezek a részecskék a vírus genomját tartalmazó nukleokapszidot hordozzák, és gyakran lipid burkolat veszi körül őket, amelyet a gazdasejt membránjából nyernek. A virion feladata a genom védelme és az új gazdasejtekhez történő átjuttatás.

Összetételük és szerkezetük szerint a virion lehet enyvmentes (naked) vagy burkolt (enveloped). A genom lehet DNS vagy RNS, pozitív vagy negatív értelemben, egy- vagy több szegmentált változatban. A kapszidot a kapszomidokból álló fehérjehéj alkotja, amely a genom védelmét és szerkezeti stabilitását biztosítja; egyes vírusoknál tegmentum vagy matrix protein is jelen van a kapszidon belső oldalán vagy a burkolat alatt. Az envelopált virionok felületén glycoprotein-gének találhatók, amelyek a gazdasejthez való kötődést és a bejutást segítik.

A virionok alakja széles skálán mozog, gyakori formák az icosahedrális és a hélikalus vectorminták, de összetett szerkezetek is előfordulhatnak. A méret általában néhány tíz és néhány száz nanométer között változik. A burkolat megléte befolyásolja az irritáló környezeti hatásokkal történő ellenállást: a burkolt virionok általában érzékenyebbek a detergensekre és a kiszáradásra, míg a naked virionok gyakran stabilabbak.

Életciklusa a gazdasejtben kezdődik: a virion kötődik a receptorhoz, bejut, a genom replikálódik és új virionok épülnek fel, amelyeket aztán kilökődés vagy bujás (budding) útján szabadít fel a gazdasejtből. Külsőként a virionok a fertőzött szervezetben terjednek, és a közvetlen immunválasz, különösen a felszínükön található antitestek, játszik szerepet a fertőzés megakadályozásában. A víruspartikulák alternatív formái közé tartoznak a vírus-szerű részecskék (VLP-k), amelyek ugyanolyan felületi struktúrákkal rendelkeznek, de genom nélküliek és fertőzőképességgel nem bírnak.