vásznak

Vásznak (vászon felületek) a festészet egyik leggyakrabban használt támogatása. Szövetből készülnek, leggyakrabban lenvászonból vagy pamuttvászonból. A szövetet általában fából készült keretre (stretcher) feszítik ki, így sík, feszes felületet adva a festéknek. A vászonra olaj-, akril- vagy vegyes technikákat lehet felvinni; a textúra és a gyártott anyag függvényében változik a festés érzet.

Előkészítés és alapozás: A vásznat gyakran előfeszítik a keretre, majd alapozóval látják el. A leggyakoribb alapozó a gesso vagy akril-alapozó, amely sima és fehér felületet ad, javítja a tapadást, és védi a festéket a zsugorodástól. Az alapozó vastagsága és a szövés sűrűsége szerint a felület textúrája eltérő lehet, ami befolyásolja a festés karakterét.

Vásznak típusai és használata: a lenvászon a tartósság és stabilitás miatt kedvelt a professzionális festők körében; a pamuttvászon olcsóbb és könnyebb, ezért gyakran használják oktatási vagy amatőr körökben. A vásznak lehetnek előfeszítettek vagy lapokra ragasztottak; a méret és a textúra a technikától és a kívánt hatástól függ. Olaj- és akrilfestéshez egyaránt alkalmas, ha a megfelelő alapozás és gondozás biztosított.

Történelem és gondozás: A vászon mint festőfelület terjedése a 15–16. században kezdődött Európában, részben a fatáblás felületek felváltásával. Ma általánosan használják a képzőművészetben. A festmények tárolása és kiállítása során kerülni kell a nedvességet, a közvetlen napfényt és a hőmérséklet-ingadozást; szükség esetén restaurálást és archiválást igényelnek.