viscoelaszticitást

Viszkoelaszticitás a deformálható testek egyik olyan tulajdonsága, amely a viszkózus (folyékony) és az elasztikus (szilárd) anyagok viselkedésének kombinációját mutatja. Amikor egy viszkoelasztikus anyag deformációt szenved, a deformáció sebessége befolyásolja a válaszát. Magasabb terhelési sebességnél az anyag inkább rugalmasan viselkedik, míg lassabb terhelésnél a viszkózus tulajdonságok dominálnak.

Ez a kettős viselkedés megnyilvánulhat energiaelnyelésben és a deformáció időbeli változásában. Például, ha egy viszkoelasztikus anyagot gyorsan megnyújtunk, az ellenáll és visszaugrik eredeti formájára. Ugyanakkor, ha ugyanazt az anyagot lassan nyújtjuk, az nyúlik és nem nyeri vissza teljesen eredeti alakját a terhelés eltávolítása után; ez az ún. maradandó alakváltozás.

A viszkoelaszticitás két fő jelenségben ragadható meg: a relaxációban és a korgementben. Relaxáció során, ha egy anyagot állandó deformációban tartunk, az anyagban fellépő feszültség idővel csökken. Korgement során, ha egy anyagot állandó feszültségnek vetünk alá, a deformáció idővel növekszik.

Számos természetes és mesterséges anyag mutat viszkoelasztikus tulajdonságokat, mint például a polimerek, a bitumen, a biológiai szövetek (mint a bőr és a porcok) és bizonyos fémötvözetek. A viszkoelasztikus modellezés elengedhetetlen a mérnöki tervezésben, különösen olyan alkalmazásokban, ahol az anyagok dinamikus terhelésnek vannak kitéve, vagy hosszú távú deformációs viselkedést kell figyelembe venni.