Relaxáció

Relaxáció szó több tudományterületen használatos. Általános értelemben a relaxáció a zavarás vagy külső beavatkozás után egy rendszer nyugalmi vagy egyensúlyi állapothoz történő visszatérését jelenti. A visszatérés ütemét gyakran egy időállandóval írják le, amelyet általában relaxációs időnek neveznek.

Fizikai és anyagtudományi kontextusban a relaxáció különféle jelenségeket foglal magába, például dielektromos és mágneses relaxációt. A rendszer a külső mező változására a nyugalmi állapot felé törekszik, amit gyakran exponenciális csökkenés ír le: X(t) = X0 e^{-t/τ}. A viscoelasztikus anyagokban a kezdeti feszültség is lassan csökkenhet, amikor a deformációt fix állapotban tartják.

Matematikai és számítástechnikai értelemben a relaxáció közelítésre utal: egy nehéz, gyakran nem konvex problémát egy egyszerűbb, konvex problémával helyettesítenek. Lineáris-relaxáció, konvex relaxáció vagy SDP-relaxáció révén egyszerűbb feladatot kapunk, amely alsó vagy felső becslést ad. Ezeket alkalmazzák például egész számú programok közelítésére vagy PDE-k megoldásának kiindulópontjának javítására.

Relaxációs technikák a pszichológiában és az egészségügyben: a mélylégzés, progresszív izomlazítás, mindfulness és más módszerek célja a testi és szellemi feszültség csökkentése, a stressz mérséklése és az alvás javítása.

Összefoglalva a relaxáció sokféle területen használható fogalom, amely a zavarás utáni visszatérést vagy a problémás állapot közelebbi egyszerűsítését írja le.