deformációban

Deformáció a test alakjának, méretének vagy orientációjának megváltozása külső erők, hőmérséklet vagy fázisváltozás hatására. A deformáció lehet ideiglenes (rugalmas) vagy végleges (plasztikus). Rugalmas deformáció esetén a terhelés elmúltával az anyag visszanyeri eredeti alakját; plasztikus deformáció esetén a változás tartós marad.

A deformáció jellemzői közé tartozik a nyúlás és a feszültség. Nyúlás: a hossz változásának viszonylagos aránya. Feszültség: az erő egységnyi felületre eső nyomása. A legtöbb anyagnál a rugalmas tartomány lineáris a nyúlás és a feszültség között, amelyet gyakran Hooke-törvényként jellemeznek.

Mechanizmusai a kristályos anyagokban diszlokációk mozgásával és csúszással, diffúzióval és rekombinációkkal történhetnek. A plasztikus deformáció rendszerszintű alakváltozásokhoz vezet, amelyeket hőmérséklet, terhelésirány és idő befolyásol. Hosszú távú terhelés alatt előforduló időfüggő deformációt creepnek nevezik, amely különösen magas hőmérsékleten vagy alattomos terheléseknél válik relevánssá.

Geológiában és mérnöki gyakorlatban a deformáció a kőzetek és alkatrészek alakváltozását jelenti. A kőzeteknél tektonikai feszültségek görbítik, tömörítik vagy törésekkel módosítják a rétegeket; a mérnöki tervezésben pedig a deformációt figyelembe véve formázzák és állítják be az alkatrészeket. Mérési módszerek közé tartoznak a feszültség- és nyúlásmérők, extensométerek és különböző képalkotó technikák.

Összegzésként a deformáció olyan állapot, amelyben egy test alakja vagy mérete megváltozik a környezeti hatások hatására, és a válasz főként a történő terheléstől és a belső anyagi szerkezettől függ.