Nyúlás

Nyúlás a fizikai és mérnöki értelemben a testek külső erők hatására bekövetkező méret- vagy alakváltozása. A leggyakoribb formája a hosszanti nyúlás, amely a kiinduló hossz L0-hoz viszonyított változást írja le: ΔL. A relatív nyúlás, vagy strain, ε = ΔL / L0, dimenzió nélküli mennyiség.

A feszültség és nyúlás közötti kapcsolat a lineárisan elastikus anyagokra a Hooke-törvény: σ = E ε, ahol σ a feszültség (F/A), E a Young-modulus. A nyúlás lehet rugalmas (visszahúzódó) vagy plasztikus (maradandó deformáció); időtől függő deformáció esetén beszélhetünk lassú, hosszú távú nyúlásról (időfüggő deformáció).

A nyúlás mérésére olyan eszközöket használnak, mint extensométerek vagy strain gauge-ek; modern módszerek közé tartozik a digitális kép-alapú nyúlásmérés (DIC).

Alkalmazások közé tartozik a szerkezetek és alkatrészek tervezése és vizsgálata, például acél- vagy kompozitanyagok terhelés alatti viselkedésének meghatározása, repedéskockázat becslése, illetve minőségellenőrzés.

Ez a jelenség minden olyan területen fontos, ahol mechanikai terheléseknek vannak kitéve tárgyak és szerkezetek: gépipar, építészet, szállítás.